Vecsenyi Dorka írása
Egyszer egy Laar pour lart előadást néztünk. Dolák-Saly Róbert tekintetét végigpásztázta a nézőtér első (retteget) során, majd megállt egy pár előtt és nekik szegzett egy kérdést: "Maguk együtt vannak, vagy csak rabolják egymás idejét?" persze mindenki röhögött, a pár valószínüleg csak kínjában. Persze humoros, de közben egy nagyon is bölcs és elgondolkodtató kérdést vet fel!
Van az úgy, hogy rájövünk: a kapcsolatok nem olyanok, mint a filmekben. Egy ideig még rózsaszín köd, aztán hirtelen ráébredünk: csak ülünk egymás mellett, görgetjük a telefonunkat, néha egymásra pillantunk, és az idő meg csak megy. Vajon ilyenkor tényleg együtt vagyunk? Vagy csak épp közös „semmittevésbe” fogtunk?
Összességében ez a humoros, de nagyon találó mondat arra emlékeztet minket, hogy az időnk és energiánk értékes. Egy valóban szeretetteljes és harmonikus kapcsolatban együtt fejlődünk, közös célokat követünk, és egyenrangú felekként támogatjuk egymást, míg az „időrabló” kapcsolatokban gyakran a megszokás vagy a kényelmi szempontok dominálnak, és a valódi boldogság vagy fejlődés helyett inkább egy állandósult stagnálás uralkodik.
Az „egymás idejének elrablása” gondolat arra is rávilágíthat, hogy néha a legbölcsebb döntés egy kapcsolatban az elengedés. Ezzel teret adhatunk önmagunk és a másik számára is arra, hogy megtaláljuk azt a kapcsolatot, amely valóban kiteljesít minket.
A legjobb kapcsolatokban két ember együtt növekszik, kicsit olyan, mintha egy közös „építkezésbe” fogtunk volna, ahol nemcsak egymás társai, de inspirációi is vagyunk. Mert az, hogy van kivel megosztani az álmokat, ötleteket, a jövőt, az azért ad valami kis plusz értelmet, nem?
Szóval ha legközelebb azon kapod magad, hogy raboljátok egymás idejét, lehet, hogy itt az ideje leülni és kicsit beszélgetni arról, hogy mégis mi a „közös építkezés” nálatok. És ha a válasz az, hogy csak a Netflix-sorozatok kivégzése, talán érdemes újra átgondolni az együttlétet.
Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberek mellett töltsük, akikkel nem építünk, csak „elvagyunk”.
Ha most te ülnél a partnereddel az első sorban és ezt a kérdést neked tennék fel, milyen választ adnál? És a partnered?
