Az élet egyik legnagyobb tragédiája az, ha végig kell néznünk, hogyan hullik szét a kapcsolatunk egy olyan probléma miatt, amit meg lehetett volna oldani egy intelligens, felnőttekhez méltó beszélgetéssel.
Vecsenyi Dorka írása
Sok házasság nem egy nagy robajjal ér véget, hanem csendben vegetál. Egyre kevesebb a beszélgetés, egyre több a félreértés, mígnem már csak hétköznapi rutin közlésekkl szólunk egymáshoz. A kommunikáció hiánya alattomos pusztító, mert nem látványos. Nincs kiabálás, nincs dráma – csak fájó üresség és hangos csend. Hozzáteszem, nem kell ahhoz házasságban élnünk, egy kapcsolatban is képesek vagyunk nem kommunikálni.
De miért nem beszélünk?
Mivel már olyan régóta nem voltak igazi beszélgetéseink ( a megszokott egymás mellett élésünk következményeként), nem merünk előhozakodni olyan – számunkra nehéz témákkal, amik foglalkoztatnak. Inkább nem mondjuk el mi bánt, mert tartunk attól, hogy abból vita lesz, a másik csak mérges lesz tőle úgyis, és amúgy is – sokkal jobb csak rágódni dolgokon egyedül, egyre mélyebbre süppedve az általunk kreált mocsárban. – Mert én eldöntöm, hogy a másik biztosan úgy fog reagálni, ahogy én azt lejátszom a fejemben… és egyébként is – tudod mit medve, rohadj meg a fűnyíróddal együtt! A másik nem gondolatolvasó! Honnan kéne tudnia, hogy nehézséggel küzdesz? Mert te úgy néztél? Vagy félhangosan a lakás túlfeléről mondtál valami csak számodra egyértelmű dolgot, amiről azt gondoltad, hogy ő majd azt gondolja, amit te gondolsz, aztán kiderült, hogy nem is hallotta és amúgy nem is azt gondolja? Miért akarsz csendben lenyelni mindent, és közben mérgelődni félig magadban (de azért lássa, hátha megkérdezi “már megint mibajod?”és akkor mondhatod, hogy “Semmi” ). MIért nem kommunikálsz nyíltan?
A csend ára
Amikor nincs kommunikáció, a kapcsolat lassan kiürül. A közös nevetések, egykor éjszakába menő felemelő beszélgetések helyét átveszi a kényelmetlen hallgatás, a passzív-agresszió. A problémákat pedig besöpörjük szépen a szőnyeg alá, nem is próbáljuk megoldani, mert ugye “úgysem értené meg.” És ez az a pont, ahol egykor boldog házasságok/kapcsolatok szép lassan elhalványulnak, a szőnyeg pedig már a plafonig ér.
Hogyan törjük meg a csendet?
Először is szeretném, ha tudnád, hogy nincs mitől félned. Fontosanak tartom, hogy már a téma felhozásakor gondolj arra, hogy ezzel máris teszel azért, hogy javíts a kapcsolatotokon – vagy legalább kimozdítsd abból a gödörből, amiben épp vagytok. A kommunikáció előre visz, ha őszinte. Vedd a bátorságot és mondd el, mi nyomja a lelked. Engedd meg a patnerednek, hogy eldöntse, mit kezd a kapott információval. Ha már előhozakodtál a témával, csak kíváncsi vagy, hogy mi az ő gondolata róla. ( Ne a fejedben már elképzelt reakciója vezérelje az indulataidat ) Törekedj arra, hogy ne támadj, inkább kérj és kérdezz. Alakítsatok ki monológok helyett párbeszédet! Tartsátok fontosnak és próbáljátok megérteni egymás nézőpontját. Akarjatok arra törekedni, hogy hogyan oldjátok meg a fennálló helyzetet!
Mert végül is, mi vesztenivalód van? Egy őszinte beszélgetésre rávenni magad talán nehezedre esik, de csendben elveszíteni valakit, akit szeretsz, sokkal rosszabb.
A kommunikáció hiánya nem csak párkapcsolaton belül, hanem munkahelyeden is problémát okozhat. Mert, ha nem vagy képes nyíltan kommunikálni az igényeidet, hiányerzezed lesz.
Volt már olyan, hogy nem mertél valamit kérni a felettesedtől, mert “biztosan” tudtad, hogy mit fog válaszolni?
